Valami elindult

Mindig felkapom a fejem ha valahol meghallom vagy meglátom az innováció és inklúzió szavakat. Sokat emlegetett fogalom a szociális szférában és nemrégiben egy nagyon hasznos megnyilvánulását láthattam. Május 25-én ugyanis a Rehab Critical Mass szervezésében megvalósult egy szociális hackathon. Amennyire én tudom ez a második (az elsőt nem sokkal korábban ugyanaz a csapat szervezte) ilyen jellegű program hazánkban ezért nagyon izgatott voltam, hogy mi fog történni.

De mégis mi szükség erre ha van már egy kiépült intézményi rendszer ahova ha bemegy egy fogyatékkal élő akkor gyakorlatilag mindent megkap és semmit sem kell érte tennie? Erre a kérdésre most nagyon sokan felhördülhettek, teljesen jogosan! Az intézményrendszer gyakran megalázó körülmények közé szorítja az ügyfeleit. Rengeteg jó szakember és a hozzátartozók kellenek ahhoz, hogy akárcsak részben elfogadható szolgáltatásokhoz jussanak a fogyatékkal élők és még ha mindent meg is tesz az akinek a feladata akkor is lehet, hogy kevés az önálló élethez vagy a méltósághoz.



Egy ilyen indulás mellett a területnek különösen nagy szükség van tehát az innovációra. Így jött tehát a hackathon. A 25-én megvalósult rendezvény célja az volt, hogy a résztvevők az ötleteiket kidolgozzák egészen a legapróbb részletekig. Mindenki egy problémával vagy egy megoldási javaslattal érkezett. Az ötletek középpontjában a képessé tevés és a befogadás ált. Többen művészeti oldalról közelítették meg a kérdést, voltak akik a munkaerőpiaci integráció oldaláról.

Igazán érdekes élmény volt, az elején kicsit kellemetlenül éreztem magam mivel a velem együtt érkezett kollégát rögtön elszólította a munka. Félelmem azonban, hogy személytelen közegben töltöm majd a napomat pár másodperc elteltével elillant. Rögtön odaült mellém egy résztvevő akivel szóba elegyedtünk. Ahogy figyeltem a többieket azt éreztem, hogy itt mindenki ismer mindenkit, de valahogy egyik kisebb csoport sem zárkózott el a másiktól, az információ és emberek is szabadon áramlottak egymás között. Senkit sem hagytak sokáig lógva a közösség szélén és ez nagyon jó előjel volt számomra. Majd elkezdődött program formális része is.

A rendezvény legelején minden ötletgazda kapott 90 másodpercet, hogy előadja az ötletét és elérje, hogy őt segítsék a kidolgozásban. Az ezt követő szünetben pedig a résztvevők választhattak, hogy melyik projekten szeretnének dolgozni. Voltak olyan elképzelések amelyeket összevontak és volt olyan is amit senki sem választott. Minden csapat mellé került egy fő mentor aki jártas a projektmunkában és így kellőképpen tudja facilitálni a kidolgozás folyamatát.



Én a Szemlélek váltás projekthez kapcsolódtam amelynek célja a szülők és a pedagógusok képessé tevése arra, hogy többségi óvodákban fogadjanak fogyatékos gyermekeket. A projekt érzékenyítő képzésekkel és közösségi rendezvényekkel operálna a cél elérése végett. Azért hozzájuk csatlakoztam mert úgy gondolom ha már gyermekként megtanulja mindenki, hogy együtt erősebbek, okosabbak, jobbak vagyunk akkor (majdnem) minden későbbi gond megelőzhető. Ez persze álom de azt nem tagadhatjuk, hogy a prevenció hatékony szemlélet. Ha a leendő döntéshozók, akik ma még pelenkában tanulnak totyogni, már az óvodában találkoznak fogyatékkal élő társaikkal és megértik annak mibenlétét akkor talán máshogy viszonyulnak hozzájuk egy állásinterjú során. Vagy nem úgy fogalmaznak meg egy mondatot, hogy elválasztják két csoportra: “Ők” és “Mi”

Ahogy csatlakoztam a csapathoz már az első megnyilvánulásokból feltűnt, hogy nagyon jártasak a területen. Sajnos a téma jóval kevesebb közgazdászt és marketingest vonzott mint amennyit indokolt volna de a mentori segítség ezt némileg ellensúlyozta. Nagyon intenzív brainstorming kerekedett az egészből, alaposan darabokra szedtünk mindent, hogy aztán újra összerakjuk. Ezután nehéz volt uralkodni a gondolatainkon, hogy célzottan a megadott kérdésekre keresünk választ de végül sikerült. A nap végén pedig a csapatok előadták, hogy mire jutottak, ezen már sajnos nem tudtam jelen lenni.

Az esemény egy nagyon izgalmas tapasztalat volt számomra. Rámutatott, hogy a már meglévő eszközök máshelyen és másfajta felhasználása, vagy csupán az elérhetővé tétele is lehet innovatív. Jól látszott azonban, hogy a szociális terület még csak most ismerkedik az újítás fogalmával de reményre adott okot, hogy rengeteg jól átgondolt és konkrét megoldás születhet. Remélem novemberben is találkozhatunk a következő RCM hackathonon, hogy tovább fejlesszük az ötletet.

Comments

Popular Posts